home / kiss márta / a festészetemről

A festészetemről

Restaurátor növendékként évekig tanulmányoztam különböző korok és mesterek technikáit, s voltak festők, akik erőteljesen hatottak rám. Amikor elkezdtem a saját képeimet festeni, nagy izgalommal kutattam, hogy mi a saját stílusom és utam. Nagy vágy élt bennem, hogy egyedi világot teremtsek, illetve tükrözzem azt a világot, amit átengedek saját szűrőmön keresztül. Vegyíteni kívántam a képzeletemben megjelenő alakokat, tájakat, történeteket, színeket a látott, avagy érzékszervekkel felfogott világ képeivel.

Mindig is úgy hittem, hogy nem csak a látható, anyagi valóság létezik. Rengeteg dimenzió nyílik itt és most, s csupán rajtunk múlik, mit vagyunk képesek felfogni és érzékelni. S ha nem is látjuk ezeket a világokat, kíváncsisággal, nyíltsággal, tudatszintünk megváltoztatásával megnyithatunk ajtókat.

Abban a szerencsében van részem, hogy két kultúrában is otthonosan mozgok: Magyarországon születtem, az európai gondolkodásban nevelkedtem, de lelki alkatom folytán közel állok a keleti filozófiákhoz és kultúrákhoz. Több mint két évet éltem Jáván, ahol megtapasztalhattam egy a gyökereimtől egészen különböző, ám a lelkemhez mégis nagyon közel álló világot. Azáltal, hogy két kultúra találkozik bennem, én is világok közötti kapuvá válok. Életemben és festészetemben is vegyítem mindazt, amit megtanultam nyugaton, és amit magamba szívtam keleten.

A festéssel magamon belül is kapukat nyitok, s számomra nem is annyira a kész kép a lényeg, mint inkább az a folyamat, amit alkotás közben megélek.

Hasonló ez a meditációhoz, mintha megszűnne a tér és az idő. Az üres vászon vagy papír olyan számomra, mint egy játszótér, ahol minden megtörténhet. Történeteket mesélek, amelyeknek se okuk, se céljuk, én is folyamatosan fejtegetem, vajon miről szólnak. A formák, színek, történetek nem valamiféle üzenet vagy sugallt mondanivaló alárendeltjei, hanem önmagukért és önmagukban létezők. A létezés maga, ami izgat. A színek harmóniája, ereje, egy-egy mozdulat bája, egy-egy tekintet üzenete. Ezért a képen levő figurák is csak vannak. Léteznek. Jelen vannak egy adott pillanatban, mely lehet akár az örökkévalóság. Ezért ha képeim jelentéséről faggatnak, nem tudok, és nem is szeretek racionális magyarázatot adni.

A közös motívum, amely valamennyi képemet összefűzi: a játékosság, a humor, a finom irónia, és a szellemi dimenziók felé való nyitottság. A humort azonban nem csak a képeken, a figurákon vélem felfedezni, hanem magában az alkotás folyamatában is. A festés jelenlét, öröm, játék.

Áradni szeretnék a képeken keresztül, örömet szerezni, kapukat nyitni és hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek felismerjék saját belso színességüket. Sugallani szeretném, hogy a mindennapi csodák itt vannak bennünk és körülöttünk, amiket akkor láthatunk meg, ha elcsöndesítjük zakatoló elménket és állandó ítélkezésünket. Ha csak pillanatokra is, de sikerül elkapni a létezés élményét, hogy jelen vagyunk, ott abban a pillanatban... akkor egyszer csak felragyognak a színek, és harmonikussá válik a világ.

2007 május